A közös játék szerepe

A játék a gyermek legfontosabb elfoglaltsága. A játék nem csak örömforrás, de kisgyermekkorban a lelki és fizikai fejlődés legfontosabb segítője. A játék nemcsak az ember sajátossága. Kedvenceinknek épp olyan szükséglet.

A játék hasznosságáról és miértjéről rengeteget lehet beszélni, de most térjünk arra a korra, mikor a kisgyermek a saját énjét fedezi fel. Ez az időszak 2 éves korra tehető. A gyermek ilyenkor kezd tisztába lenni azzal, hogy van ő és van a másik. Ennek felismerésének elősegítésének egyik legjobb módja a páros játék, ami az "énformálás" remek gyakorlata.

Ebben a korban a gyerekek lelkes örömmel veszik, ha ideadnak nekünk valamit és mi azt visszaadjuk. Ezzel is felfedezve, hogy vagyok én és van a másik. Ebben a játékban a szerepek is cserélődnek, egyszer adok, aztán visszakapom. Az énkép játékos kialakításának segítésében nem csak a szülő, testvér, nagyszülő vagy barát vehet részt, hanem akár a család kutyusa.

Főleg a kutyák esetében ez a páros játék épp úgy előnyös a gyereknek, mint a kutyának. Gondoljunk csak bele, hogy miről is szól az eldobós-visszahozós játék a kutyusunkkal? Ugye milyen nagy a hasonlóság?

Rengeteg házi videó készült már arról, ahogy egy kutya játszik a család kisgyerekével. Ezeken a videókon általában a gyerek és a kutya egymásnak adogatja, tologatja a játékokat. Nagyon megható látvány tud lenni ez a tökéletes összhang.

A játék, nem csak az embereknek örömforrás, de az állatoknak is fontos időtöltés. Az állatok is szeretnek játszani, sőt, nekik is szükségük van a játékra. Az állatok pici korukban, ugyan csak a játék keretében tanulnak meg sok helyes viselkedési jegyet, nem csak egymással, de az emberekkel szemben is. A gyermek és az állat együtt játszása mind a két félt megtanítja az egymáshoz való helyes viszonyulásra. A játékban hajlamosak vagyunk megfeledkezni magunkról. A kiskutyus és kiscica is úgy játszik velünk, mintha a saját fajtatársával tenné. Ezt azonban még időben meg kell állítani, ugyanúgy, ahogy a gyereket is meg kell tanítani, hogyan nyúlhat helyesen az állathoz.

Mivel ebben a korban még sem az állat, sem a gyerek nincs tisztában a másiknak okozott fájdalom jelentőségéről, ilyenkor lehet megtanítani nekik a helyes viselkedést az emberekkel szemben. Például, hogy mennyire haraphatnak rá egy kézre, vagy engedhetik ki a karmukat a gazdival való játék során. A gyerekek is így tanulják meg, hogy nem húzhatják az állatot a farkánál fogva, és rángathatják a fülét, mert az ugyan úgy fáj neki, mint magunknak fájna.

A kölyök állatok - ahogy a kisgyerekek az orális szakaszban (első év) -, a szájukkal érzékelnek sok mindent. Nem csak arról van itt szó, hogy nő a foguk és ezzel csillapítják a fájdalmat, hanem arról, hogy "nekem ezt a színes izét most be kell kapnom és meg kell rágnom egy kicsit, hogy tudjam mi is az valójában".

Ha sokat játszunk kölyökkorban az állatunkkal és ezzel kielégítjük a játék iránti szükségletüket, a használati tárgyainkat is jobban megkímélhetjük. Ha sok-sok játékot biztosítunk kis kedvencünknek, akkor biztosan nem a cipőnket fogjuk cafatokban találni a szőnyegen vagy a kanapét rongyokban. Persze így is benne lehet egy-két baleset kölyökkorban, de sokkal kisebb az esélye, mint egy az állat számára ingerszegény környezetben.

Amúgy is, egy jól rágható kutya játék vagy egy jó magas kaparófa sokkal olcsóbb, mint egy bőrcipő vagy egy új kanapé.

Az együttjátszás, olyan örök kapcsolatot, és olyan mély kötődést alakít ki az állat és a gyerek között, melyre semmi más nem lenne képes!

Ha Te is gondos gazdi és szülő szeretnél lenni, akkor olvasd el a kutya és az agresszió című leírásunkat is segítségképpen!