A kisgyermek és a háziállatok kapcsolata

Miért fontos a kisgyermek fejlődése szempontjából a kisállattartás?

Számos oka van, amiért a szakemberek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a családok vegyenek magukhoz kisállatot.

A kisgyermekek tökéletes pszichés fejlődésébe feltétlenül beletartozik egy kisállat gondozása. Maga a kisállattartás nem csak gyermekre, de szüleikre is nagyon jó hatással lehet. De nézzük, mik is ezek az okok?

1, Élőlények iránti szeretet és tisztelet!

Ha háziállat van otthon, a gyerekek már nagyon kis korukban megtanulják, hogy az állatok is érző lények. Nem csak megtanulják, de saját maguk tapasztalják meg, hogy az állatok is éreznek fájdalmat, éhséget, fáradtságot, örömet, pont úgy, ahogy ők maguk is. Megtanulják tisztelni az állatokat, ezáltal felnőtt korukban is sokkal érzékenyebbek lesznek a környezetükre.

Azoknak az embereknek, akik gyerekkorukban kisállattal nőttek fel, az emocionális érzékük is fejlettebb és az élőlények iránti szeretetet és tiszteletet saját gyermekeiknek is továbbadják.

2, Felelősség!

Ha háziállattal nő fel egy kisgyermek, már kiskorban megtanulja, hogy az állattartás nagy felelősséggel jár. Tapasztalat útján érzi át és sajátítja el, hogy az állat ugyanúgy kiszolgáltatott, ahogy ő maga is, de amíg neki ott van (jó esetben) anya és apa, aki enni, inni ad és játszik vele, addig az állatnak csak mi vagyunk. Nekünk kell enni és inni adni, és nekünk kell játszani vele.

Megtanulják, milyen felelősnek lenni egy másik élőlény iránt azáltal, hogy a saját szükségleteiket, vágyaikat az állat szükségletei mögé kell helyezniük. Hiába megy a kedvenc mese a tévében, ha a sétáltatás ideje elérkezett.

Az állattartással a felelősségtudat kialakítása mellett az önzetlenségre, türelemre és osztozkodásra is nevelünk. Azok a gyerekek, akik kisállattal nőnek fel, kevésbé önzők a többi gyerekkel szemben is. A kutyus se adja csak úgy oda a kedvenc labdáját, ahogy az oviban sem lehet csak úgy elvenni a másik gyerek játékát.

Felnőttkorban ezek a tapasztalatok segíteni fognak, hogy felelős döntést hozzanak akkor, mikor úgy döntenek állatot tartanak.

3, Gondoskodás!

Egy kisállat mellett a gyerekek könnyen sajátítják el, hogy milyen egy másik élőlényről gondoskodni.

A mindennapokban tapasztalat útján tanulják meg, hogy az állatokat is etetni és itatni kell, a kutyust minden nap sétálni kell vinni - akkor is, ha hideg van vagy esik az eső -, a cica almot meg cserélni kell.

Megtudják, hogy ha a kis kedvencük beteg, őt is el kell vinni a doktor bácsihoz/nénihez és neki is kell gyógyszer és sok pihenés, hogy meggyógyuljon.

Nekünk kell megnyugtatni az állatokat, ha félnek és nekünk kell gondoskodni a biztonságukról.

Megtanulják, hogyan nyúljanak helyesen egy állathoz, hogy ne keltsenek benne félelmet és ne okozzanak fájdalmat.

Elsajátítják, hogy mindig tartsák szem előtt a háziállat szükségleteit is a sajátjaik mellett vagy akár azzal szemben.

Felnőtt korukban eme tapasztalatok sok esetben segíthetnek majd és akár örök életükre magukon fogják viselni a bajbajutott állatok sorsát.

4, Szocializáció!

Éppen úgy, ahogy a kölyök állatoknak, a gyerekeknek is szükségük van szocializációra. Mind két esetben nagyon sokat segít a folyamatban, ha korán találkoznak és együtt nőnek fel.

A kutya részéről fontos, hogy szokjon hozzá a gyerekek temperamentumához is, hiszen teljesen más a viselkedésük, mint a felnőtteknek. A gyerek részéről pedig azért fontos, hogy játékos módon, könnyen tudjon hozzászokni az állatok jelenlétéhez.

Minél később találkozik a gyerek az állatokkal, annál nehezebben tudja levetkőzni a velük szembeni félelmét. 10 éves kor alatt a gyerekekben még nem alakul ki teljesen a félelemérzet. Ezért is láthatunk annyi videót, melyben a hatalmas kutyus szájában lóg a kicsi gyerek, hiszen egyáltalán nem érzi át ennek a veszélyforrását. Ezzel szemben egy felnőtt embert (aki sosem élt együtt háziállattal és emiatt alapból tart tőlük) órákig győzködhetnénk, hogy nyúljon be ugyan annak a kutyának a szájába, hiszen nagyon barátságos és nem harap.

Az a kicsi, aki gyerekként egy szőrgombóccal osztotta meg az ételét, ágyát, játékait, felnőttként nem fog tartani tőlük. A közös élet alatt a gyerek mindent megtanul és kitapasztal az adott állatok viselkedéséről, és később magabiztosan fog tudni egy-egy helyzetet kezelni (pl. ha a séta során felé rohan egy kutya, vagy ha meglát egy mezei egeret).

5, A játék szerepe!

A játék a gyermek legfontosabb elfoglaltsága. A játék nem csak örömforrás, de kisgyermek korban a lelki és fizikai fejlődés legfontosabb segítője.

Olvasd el külön írásunkat a közös játék fontosságáról.